Lx24:
Hideg szelek igyekszenek elfújni a köntörfalat,
tettetni mindent lehet, igaz csak az ösztön marad.
Fellebben az álruhám mi évekkel a bőrhöz tapadt,
Bámulj rám, szabad leszek! Nem földhözragadt.
Önös szavak törnek fel, belém szorul szóból,
de bolond szél fúj, bolond lyukból.
Zenénk koron túl szól, s vágyat gyújt a szikra,
a jelen bilincseit majd a jövő kulcsa nyitja.
Papírra vetem, mit eddig nem kértem szebben,
mert szavaim elhalnak a széllel szemben.
"Azok nem jót jelentenek"

Artone:
Szelíden motorozok, de megvezet a nyomvályú.
Honvágy gyúl bennem, mit a hideg szél hozzámfúj,
nyelvem országút szavakból szalagkorlát,
megremeg a kormányrúd attól mit a kanyarból lát.
Pimasz álca csak aki igazán szabad,
szabadon jár s nem vár vigaszt általad.
De én bolond vagyok járasd velem a bolondját,
csak játszuk komótosan ezt a fogócskát.
Betörök tiszta szívvel, s visszaszívom,
hidegen fúj át a szél izzadt izmaikon.
"Jaj de szép ki szabadon jár"

LoT:
Tudom, az arcunkra háttérnek ráég,
sok már rég átélt tett, s átlépett szándék.
Csinálnám másképp, kiszedek most egy pár gazt,
de hát az ember pont gyerekkort nem választ.
Na erre mondj jó ön-fejlesztési módot,
hogy mi volt ott, közben belém ivódott.
Távol gomolygó múltamban tárolt komoly kór,
mitől máig támolygom olykor.
Szembefújt szemcsék a szétszakad emlékek,
s nem lépek oda, hol a szél szava szent még.
"Ha magamban szabad lennék"

" Járnék én is ha járhatnék,"
Artone: De oda vágyok ahova nem vihet el a lábam
csak görnyedve cipeli a hitemet a hátam hitem.
„Ha magamban szabad lennék"
Artone: Elrágódott addig hordtam a szivemet a számban
elhidegült a testem és didereg a lázban.
„Nem vagyok magamban szabad, kezemen lábamon lakat
Nem vagyok magamban szabad, kezemen lábamon lakat."

Lx24:
Elakad most a sor, ahogy lelakatol a kor,
de lepereg most a por és új tör fel.
Ködösen farol el a múlt tőlem,
rögös a jelen is, utat úgy törtem.
Emlékszilánkok felsebzik a talpam,
s mind vágy marad, mit megtenni akartam.
„Nem vagyok magammal szabad!"

Artone:
az önáltaltátas szirénes altató dala von
csak szarkazmus marad a felszarvazott szavakon
egy tapodtat mozdultam s a falra tapadtam
ezért marad lakatlan a hely mi talpam alatt van
saját szívem fölött sincs hatalmam
mert a kezemen lábamon lakat van
„Kezemen lábamon lakat!"

" Járnék én is ha járhatnék,"
„Ha magamban szabad lennék"
" Járnék én is ha járhatnék,"
„Ha magamban szabad lennék"
„Nem vagyok magamban szabad, kezemen lábamon lakat
Nem vagyok magamban szabad, kezemen lábamon lakat."