LoT:
Az este hangulatába' nem kell a puha párna.
Sok partyarc önmagát is otthagyja a ruhatárba'.
Látod a termet már, elöntheti a slágereső,
s nem tudod eldönteni, ez jelmezbál, vagy társkereső?
Azért van sok hencegő boszorkány, mer' ez kell,
a hercegnő meg botorkál szomorkás szemekkel,
Azt hinnéd, hogy mindig sír... de mikor mosolyog,
az megráz, mint a ringlispíl, az arcán a szinglis pír.
De nem csak egy estét lopna, és akkor jön a kopp,
ha nem vágod, hogy ezt meg nem oldja pénz.
Kevés a világ összes csokra, de még azzal se sokra mész,
ha bedumálod magad, te kis csókra kész Szókratész.
( Mert..) Hiába ordít, aki belül csak pislákol.
A zene is lustán szól, s csak egy vagy a listáról,
mer' az utcáról a mocsok, mint a csillámpor, rád ragad.
Ébredj, hogy láthasd, csak egy árnyalak, mit hátrahagy!
Ne vetkőzz ki magadból, csak bújj bele,
s persze ne is úgy gyere, mint a régi gimidbe az új gyerek!
Fogd ezt egy estének föl, ahol a zene elenged,
s nem kapsz egyest énekből, ha a tornatermet bezenged,

Hogy átéld...
Ne zuhanj - magadon kívülre!
Éld át - mielőtt az arcod kihűlne!
Ébredj - nem lehetsz az ami rádragad!
Az éjjel elrepül - és te a szárnya vagy!

Artone:
Ha a lazaság is görcsösen vigyázott póz csak,
haver, hibás nyomon vagy, a fals imázs pofon csap.
Színes lámpák alatt fakó szemű diszkontlények,
pedig az izzó tekintetek az igazi diszkófények.
Nőt egyet se látok, de nyüzsög a tánctér csajtól,
nézem, hogy a sok kamu arc árnyékharcol.
Ha lezsibbadok a hétköznapi háttérzajtól,
engem a rapzene kábé mint a kávé hangol.
Agyam hátsó rekeszébe, mit ez a bűvös kulcs nyit,
ledobom a hétköznapokat, mint egy gyűrött pulcsit.
A hangulatom karneváli, amolyan majd elválik.
Ez felhevít reggelig a sok szar nem számít.
A hangjegyeket a bejáratnál eltépi a basszus,
hogy úgy üvölts hogy berekedj, vagy bújj össze és lassúzz.
Az agyvizem nem válik a bortól fröccsé, csak ha ép ésszel,
nem bírom magam, megtoldom a tudatom, egy hosszú lépéssel.
Hogy átéld az estét másnap déltájt
ébredsz, alig látsz ki, mert még sikolt a zene benn,
A látkép tegnapról már rég szétmállt,
csak az élmény marad meg a vörös csíkok a szemeden.

(Refrén 2x)

Lx24:
Nincs se híd, se gát mi átsegít a fiatalság folyamán,
csak várj meg itt, ez átrepít, és diadal vár odaát.
Vagy vesd magad az árba, várva, kába hajnalod,
Így a problémák helyett, csak az alkoholt s a zajt kapod.
Mit hiszel? A zene-bona heve, hova visz el?
Hajthatod: „a pénz az úr", de te is tudod, baj van ott.
Ha csóró az olcsó pont jó, ha gazdag, más határt szabnak,
lehet hordó, vagy Hennessy, látsszon a választás nagynak.
Gépként kerestél, szeretnél inni a száz szó helyett.
Hétvégén nevetnél, így lesz az éjszaka a játszótered.
Legyen egy elismert elit hely, ha már a retro-terem
nem jó nekem... ezt nem vicceld megint el.
Hétfőtől-péntekig a dress code, a stressz volt,
most a strasszkő a szerkód, ez mérföldkő évekig.
A végső sör érkezik, egy befejezett álom,
De a szemetekben én is az új fejezetet várom.

(Refrén 2x)